« Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember
vagy »
Amekkora közhely a fent említett kijelentés,
legalább akkora közhely azt hangoztatni, hogyha valaki meg akar tenni valamit,
az meg fogja tenni. Ha pedig nem akkor kifogásokat fog keresni megoldás
helyett. Mégis mindkettő igaz ma is. Másfél éve találtam rá Rita hirdetésére és azonnal belevágtam a közepébe: már a
következő héten órákat vettem tőle. Az időpontjaink eleinte eléggé kötöttek
voltak, mert a kisfiam pici volt és keresnem kellett valakit az órák
időtartamára. Rita szenzációs volt: az órák ritmusát, felépítését teljes
mértékben hozzám igazította. Tudta, hogy nincs sok időm felkészülni, így nem
várt el tőlem olyan eredményeket, amiket én bizony elvártam magamtól. Biztatott
és lelkileg is mellettem állt. Ugyanis én függő voltam, francia-függő. Mindent
tudni akartam és azonnal. Persze, az én esetem kicsit más, mert nem kellett két
héttel később munkába állnom és amikor megérkeztem az országba már volt egy
pici fogalmam a nyelvről. Viszont én sem tudtam igazán jól kifejezni magam, bár
azt gondoltam, hogy penge vagyok, nem voltam tisztában a nyelvtani
szerkezetekkel és összetett mondatokat is képtelen voltam helyesen alkotni.
Ráadásul az előző tanárom olyan kiejtéssel oktatott, hogy Rita képzeletben a
haját tépte az első időszakban. Még ma sem vagyok elégedett, de hát mit
csináljak, ilyen az én maximalista énem. Ma már mindenhol és mindenkivel kommunikálok, franciául nézem a tévét és
95 százalékban értem is, hogy mit mondanak, legyen az dokumentumfilm, híradó
vagy akár a mentalista. Legnagyobb álmom az, hogy franciául szépirodalmi
műveket olvassak, de ez még várat magára. Ritától ezt is megtanultam: időt kell
adni magamnak, hiszen a nyelvnek be kell épülnie. A legnagyobb élményem a múlt
héten mégis az volt, amikor az oviban a kisfiam igazgatónője megdicsért, hogy
milyen jól beszélem a nyelvet. Ezt pedig csakis Ritának (és most már Sylvinek is) köszönhetem. Nélkülük nem
tartanék itt. Velük az oldalamon pedig gyorsabban haladok és fejlődöm, mint azt
valaha is hittem.
A nyelvtanítás egy nagyon
kemény munka és a nyelvtanulóknak lutri is. Hiszen rengeteg tanár hirdeti magát
a neten és bizony nehéz dolgunk van akkor, ha kezdőként ki kell választanunk
közülük a megfelelőt. Nekem a férjem segített, mivel ő maga francia, ezért
könnyen le tudta ellenőrizni a nyelvtanárokat pár szavas beszélgetés alapján.
Néhány tanár azt sem értette, hogy mit mond, hiszen jó francia módjára
elképesztően hadart, válaszolni nem mertek vagy ha mégis, akkor elég fura, itt
kint nem használt nyelvfordulatokkal. Ilyenkor kedvesen elköszönt és intett
nekem, hogy ez nem lesz jó, én pedig azonnal rövidre zártam. Így kezdtem el
francia anyanyelvi tanárokat keresni, akik közül tapasztalat hiányában sajnos többen
nem vállaltak skype-os oktatást. Végül rátaláltam Ritára és nem kerestem
tovább. Tökéletes volt minden szempontból: ha nem értettem valamit, akkor
elmagyarázta magyarul, de folyamatosan a beszédre, az írásra és az olvasásra
helyezte a hangsúlyt. Eleinte nem értettem, hogy minek nekem annyit írogatni,
amikor a körrnyezetemben élő franciák sem írnak annyit, aztán beláttam, hogy a
jövőm szempontjából ez nagyon is fontos. Ma már pedig külön szuper, hogy néha a
férjem jön hozzám, hogy javítsam ki a szövegeit... Kell ennél több
visszaigazolás?!
Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy nagyon nagy szükség van igazán jó és
tapasztalt nyelvtanárokra. Számomra nagyon
fontos volt, hogy egy profival sajátítsam el a nyelvet. Ma már tudom azt is,
hogy egy jó nyelvtanárra találni nagyon nehéz és ha drágának is tűnik, akkor is
megéri. Úgy gondolom, ha valaki külföldön él vagy ide készül, inkább szánja rá
a pénzt és vegyen kevesebb órát, de mindenképpen egy helyi, igazán elismert
tanártól, aki már évek óta vagy éppen születésétől kezdve az adott célország
lakója. A kezdeti 1-3 év hamar megtérül, pláne ha kitartás és otthoni tanulás
is társul hozzá. Azoknak persze, akik meg vannak győződve arról, hogy ők
profik, esetleg született nyelvtehetségek vagy éppen erre inkább nem költenek,
mondhatok én bármit. Azoknak viszont,
akik komolyan gondolják és gyorsan szeretnének haladni, mindenképpen Ritát és
Sylvie-t ajánlom. A legtöbb külföldi
blogon panaszok vannak a helyben szervezett olcsó nyelviskolákra, illetve pénz
meg időhiányra való utalás...Abba bele sem gondolnak néhányan, hogy vajon miért
kellene a befogadó országoknak finanszírozniuk a nyelvtanfolyamokat?! Mi érkeztünk ide, mi szeretnénk itt élni, akkor nekünk kell alkalmazkodni. Ugye,
ismerős az utolsó közhelyem is: Rómában, mint a rómaiak…nos, miért lenne
Genf vagy Franciaország más?!
Ha itt szeretnél tanulni, dolgozni, élni, akkor az a minimum, hogy megtanulsz
franciául. Ha pedig jó tanárt keresel, itt vannak a legjobbak. Tapasztaltam. Sok
sikert!
